A mai
bejegyzésben egy történelmi drámáról olvashattok. Júliusban, amikor a Dunkirköt néztem meg moziban, akkor
láttam ennek a filmnek az előzetesét. Bár nem döntöttem el egyből, hogy tutira
moziban tekintem meg, végül mégis elmentem rá.
A
történetről röviden: Reinhard Heydrich egyike volt Hitler vezérkarának. Himmler
megbízásából egy ideig az SS-t vezette, később Cseh-Morva Birodalmi Protektor
lett, s ő dolgozta ki az ún. „végső megoldás” (az árja nép ellenségeinek,
elsősorban a zsidóknak totális megsemmisítése) részleteit. 1942 májusában cseh
ellenállók merényletet követtek el ellene, aminek következtében hamarosan
meghalt. A náci vezetőség megtorlásként porig rombolta Lidicét, a falut,
ahonnan feltételezhetően az ellenállók származtak…
A leírásból
is kiderül, hogy több szál futott egymás mellett a film cselekményében, s ez
volt a legnagyobb hibája. Az elején bepillantást nyerhettünk Heydrich életének
azon szakaszába, amikor felesége hatására belépett a nemzetiszocialista pártba,
ahol egyre feljebb jutott a ranglétrán, s egyre kegyetlenebb eszközökhöz nyúlt.
Itt hiányzott például az átmenet bemutatása: az egyik jelenetben még
bizonytalankodó férfi, akit éppen kirúgtak a haditengerészettől, és a felesége
irányítja, a következő jelenetben pedig már random lövi le az embereket. A film
második felében megismerhettük a cseh ellenállás néhány fontosabb tagját, a
merénylet kidolgozását is végigkövethettük, de ezt is felületesen, bennem
felvetődött jó néhány kérdés, amire nem kaptam választ. Nem azt mondom, hogy
eleve rossz ötlet volt, hogy a két történetszálat egymás mellett vezetik fel,
de mindkét résznek jobban járt volna, ha vagy egyikkel, vagy másikkal
foglalkoznak csupán. Abból kerekedhetett volna egy jó film, így viszont lett
két fél film, amik közül a második egyértelműen felette áll az elsőnek. Az
ellenállók elhivatottsága átsüt a vásznon, a merénylet tényleges végrehajtásakor
visszafojtott lélegzettel várod a moziszékedben ülve, hogy sikerül-e
végrehajtaniuk a tervet. A templomban zajló végjáték egyszerre volt izgalmas és
brutális, annak köszönhető, hogy nem teljes csalódottsággal jöttem ki a
teremből. Valamint a nagyszerű színészi játékoknak is: Jason Clarke a
címszerepben kellően kimért és kegyetlen volt, a felesége karakterét azonban
fájdalmasan semmilyenre írták meg, és csak Rosamund Pike kvalitásai mentették
meg a teljes elszürküléstől. A merényletet elkövető két cseh katonát játszó
színészek szintén dicséretet érdemelnek, ők is képesek voltak élettel
megtölteni szerepeiket, és elérni, hogy szorítsunk értük a fontosabb
pillanatokban.
Tisztában
vagyok vele, hogy ez nem az a típusú film, amire özönleni fognak az emberek, és
ezen sajnos az én blogbejegyzésem sem tud változtatni. Én régóta érdeklődöm a
náci rezsimmel, a zsidóüldözésekkel foglalkozó irodalom és mozgóképek iránt,
úgyhogy a hasonló érdeklődésű embereknek mindenképpen tudom ajánlani ezt a
filmet. Nem hibátlan, de vannak olyan értékei, amik miatt érdemes adni neki egy
esélyt.
Értékelés: 65%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A nem mindig lineáris cselekményvezetést.
- A merényletre való készülődést.
- A templomban zajló végjátékot.
HHhH - Himmler agyát Heydrichnek hívják (HHhH - The Man with the Iron Heart)
színes, magyarul beszélő, 120 perc
Rendező: Cédric Jimenez
Szereplők: Jason Clarke, Rosamund Pike, Jack Reynor, Jack O'Connell, Mia Wasikowska, Stephen Graham
2 megjegyzés:
Én azt gondolom, hogy azért volt az asszony karaktere ilyen szürke, mert az asszony eleve egy szürke karakter volt. Annak idején olvastam a Nácik asszonyai sorozatot és annyira emlékszem Lina Heydrich kapcsán, hogy egyik kedvenc elfoglaltsága a kán-kán volt a barátnőkkel és a Schellenberg emlékirataiból arra, hogy szeretett a művészetekről beszélgetni, nagy sétákat tenni.
Ami engem illet, én is jobban örültem volna egy jobban kifejtett történetnek. Nagy időt ölel fel, és még egy fél-egy óra játékidőt szerintem elbírt volna.
Szerintem az eleje még zökkenőmentes, igaz nagy lépésekben haladunk, de szerintem következetes volt, van az életben olyan fordulat, ami egyszerűen csak magától értetődő és szerintem az ő egyik-másik lépése, aminél hiányolod az átmenetet, az magától értetődő lehetett.
Ami Himmlernél tett látogatás alkalmával történt, az érdekes volt, ahogyan arról beszél, hogyan gazdaságossá tenné a csirkefarmot, érzékletes, de állítólag ezen látogatás alkalmával kapott egy papírt és egy tollat, no meg egy órát és fel kellett vázolnia a birodalmi biztonsági szolgálat rendszerét, kb. meg kellett terveznie és megtette.
A Salon Kittyben meg azt hittem, hogy bemutatják, hogy néha-néha magnófelvétel nélkül igénybe vette a szolgáltatást. Meg úgy egyébként a nőügyeiről nem volt szó a későbbiekben. De ez azt hiszem rendben is van,. mert lényegtelen a témához.
Mondjuk, hogy vázolták a karakterét, az életútját. Én is teljesebb történetre készültem, de elégedettebb vagyok, mint az Antropoidánál. Kijött a sok előzetes werkfotó, ami azt sugallta, hogy részletesebb képet fogunk kapni pl. Heydrichről, a filmben pedig jön, megsebesül, meghal. (És a film vége is giccses).
Én összességében elégedett vagyok, az időbeli ugrálások, az új nézőpontok nekem bejöttek és az ellenállók is nagyon szimpatikusak voltak, izgultam értük... pedig már régen ismerem az egész történetet... de ilyen egy jó film. :)
És az általam ismert 3 film közül (Hajnali hadművelet, Antropoida és ugye a Hhhh) ez volt a legjobb. :)))
Az is jó, hogy belevonták a történetbe a Lidice falun végzett megtorlást is, ami sajnos szerves része az egésznek... sokkal mélyebb, érzékletesebb ez a film, ahol több erkölcsi kérdés is felvetődik. Mind a 3 film kicsit másra koncentrál, nekem eddig ez a fókusz volt a kedvencem.
Kedves Riccah!
Először is köszönöm szépen a hozzászólásodat, három éve írom ezt a blogot, és te vagy az első, akitől kapok valamiféle visszajelzést.
A feleség karakterének szürkesége azért zavart engem, mert a film elején bemutatták, hogy az ő hatására lépett be Heydrich a náci pártba, meg alapvetően az első pár jelenetükben azt éreztem, fontosabb szerepe volt neki a férje politikai életében, de a későbbiekben ez eltűnt a cselekményből, és ezt hiányoltam. Gondolkodtam azon, amit arról írtál, hogy „van az életben olyan fordulat, ami magától értetődő”, és igazad lehet, ott talán kicsit túl szőrszálhasogató voltam. :) Az ellenállók bemutatása, a lineáris cselekmény felbontása nekem is nagyon tetszett, a lidicei mészárlás képei napokig velem maradtak a film megtekintése után. A témában készült egyéb filmek megemlítését is köszönöm, majd utánuk nézek, mert kíváncsi vagyok, más mozgóképek hogyan mutatják meg ezt a fontos történelmi eseményt.
Köszi még egyszer a hozzászólást! :)
LooneyLuna
Megjegyzés küldése