Az
újraolvasási láz tovább dübörög, méghozzá a Diamond fivérek sorozattal, amit a
gimnáziumi évek alatt fedeztem fel. A negyedik kötetet adta kölcsön egy
barátnőm, s annyira megtetszett, hogy hamarosan elkezdtem beszerezni őket. Ma a
sorozat első kötete kerül sorra, és a tervek szerint havonta egyet olvasok el,
így év végéig a sorozatnak is a végére érek majd.
A
történetről röviden: Nick tizenhárom éves srác, aki magánnyomozó bátyjával,
Timmel él egy fedél alatt. Egy nap titokzatos csomagot bíz rájuk egy ügyfelük,
amiről nemsokára kiderül, hogy három és fél millió font értékű gyémánthoz
vezetheti el tulajdonosát, s ennek következtében többen is elkezdenek
érdeklődni a csomag iránt. Nick versenyt fut az idővel, alkalmanként az életét
teszi kockára azért, hogy rájöjjön a csomag titkára…
Az
kétségtelen, hogy a könyvnek jó pár izgalmas vagy épp humoros pillanata van,
anno pont ezek miatt szerettem bele a sorozatba. A mostani újraolvasáskor
azonban rá kellett jönnöm, hogy már korántsem vagyok akkora rajongó, mint
amilyen régen voltam. A nyomozás önmagában érdekes, rejtélyes, illetve pörgős
volt, ha először olvastam volna, valószínűleg nem jöttem volna rá a megoldásra,
Nick főszereplőként abszolút elvitte a show-t a kommentárjaival és belső
gondolataival, s helyenként a humor is megcsillant. Viszont nem volt az a sírva
röhögős fajta, amire emlékeztem, Nick átlagos, tizenhárom éves tinédzserfiú
mivolta ellenére úgy mászkált köteleken, és úgy vágta ki magát a nehéz
szituációkból, mintha James Bond eltitkolt fia lenne, és nálam ez egy kicsit
ellehetetlenítette a történéseket. Arról már ne is beszéljünk, hogy a
főfelügyelő minden különösebb ok nélkül osztott meg vele olyan információkat,
amiket bizalmasan kellett volna kezelnie… Viszont kifejezetten tetszettek a
különböző krimikkel kapcsolatos kikacsintások, akár könyves, akár filmes
értelemben. Nem árulom el őket, fedezzétek fel ti magatok, de az egyik
kedvencemet kiemelném: igaz, ez nem a krimihez kapcsolódik elsősorban. Van a
cselekményben egy lokál, a Casablanca Club, ahova két főszereplőnk
információgyűjtés apropóján tér be. Nick leírja nekünk a helyiség belső tereit,
s kitér egy színes bőrű zongoristára. A lokál nevében emlegetett Casablanca című filmben a főszereplő
Ricknek van egy kocsmája, ahol egy színes bőrű zongorista szolgáltatja a zenét,
s ráadásul hozzá köthető a film mára szállóigévé vált mondata, a „Play it
again, Sam!”… Kell ennél több? :)
A főszereplő
korosztályába tartozókat valószínűleg nem zavarják túlságosan azok a problémák,
amikre én rámutattam, s nem is állítom azt, hogy ez a könyv rossz olvasmány
lenne. Mindössze annyi történt, hogy én egy kissé már kinőttem belőle, azonban
a kalandos és izgalmas sztorira szomjazó tinédzser olvasóknak bátran ajánlom!
Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Nick kommentárjait.
- Snape főfelügyelő társát, Boyle-t.
- A végső leleplezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése