Könyvkritika: Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

Mai bejegyzésem tárgyául egy olyan könyvet választottam, amelyről még tavaly, a filmváltozata kapcsán hallottam először, és rögtön megtetszett a története. A filmváltozatot még nem láttam, majd az olvasás után tervezem megtekinteni, de most egyelőre maradjunk a nyomtatott verziónál.
A történetről röviden: Louisa Clark egy kisvárosban éldegél lármás családjával, elégedett a munkájával, elégedett az életével. Mikor elveszíti az állását, egy mozgássérült férfi, Will Traynor mellett vállal gondozói feladatokat. Will két éve, a balesete óta él kerekesszékben, s nem kedveli különösebben az új életmódját. Amikor ez a két, teljesen különböző ember először találkozik, még nem is sejtik, hogy mennyi változást fognak elérni egymás életében…
Az első olvasási napon olyannyira belevesztem az olvasásba, hogy totálisan elfeledkeztem a külvilágról, és ledöbbentem, amikor megláttam, hogy elszaladt az idő, amíg én Louisa és Will történetével ismerkedtem. Louisát pillanatokon belül megkedveltem, a cserfességével, a kedvességével és a fura öltözködési stílusával együtt. Will kapcsán leginkább a gondolatai, az érvei és a döntései hatottak rám, és a könyv végi döntését illetően is neki adtam igazat, bár Louisa oldalával ugyanúgy együtt tudtam érezni. Kettejük dialógusai, egymáshoz való közeledései fantasztikus dinamikát adtak a könyvnek, sokat nevettem vagy épp sírtam a párbeszédeik olvasásakor. A többi szereplő közül Nathan és Treena lettek a kedvenceim, de volt egyvalaki, aki rettentően idegesített: Patrick. Már az első megjelenésénél és a Louisával való beszédekor éreztem, hogy ez a srác nem való se Louisa mellé, se alapvetően ebbe az egész történetbe. Látszott rajtuk, hogy szerelem már rég nincs köztük, csak megszokásból vannak együtt. Emellett voltak olyan dolgai, amik miatt egyre jobban utáltam és már alig vártam, hogy kikerüljön a képből. A történetvezetésben nagyon tetszett az ötlet, hogy Lou szemszöge mellett rövid időre más narrátorok is becsatlakoztak a cselekmények elmesélésébe. A másik, ami nagyon tetszett, az volt, hogy rengeteg mindent megtudhattunk a kvadriplégiás betegekről, meg úgy általában betekintést nyerhettünk abba, hogy ők hogyan élnek, gondolkodnak. A könyv végi levél felidézett bennem egy kedves emléket egy hasonlóan jól megírt könyvről (mielőtt harcias találgatásokba kezdenétek, elárulom, hogy a Csillagainkban a hibáról van szó), és a történet vége felé jó párszor bepárásodott a szemüvegem olvasás közben.
Egy rendhagyó szerelmi történet ez a könyv, de mellette még sok minden másról is szól: az elfogadásról, a küzdésről, az emberek közötti kapcsolatokról, a döntésekről, az álmokról és arról, hogy csak és kizárólag mi vagyunk a formálói a saját sorsunknak. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, mert csodás élményben lesz része!


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Louisa és Will dialógusait.
  - A piros ruha és a poszméhcsíkos harisnya jelentőségét.
  - Will vallomását a mauritiusi tengerparton.
  - Will levelét.