Év végi összesítés 2016

Eltelt egy újabb év, és ennek alkalmából úgy gondoltam, a tavalyihoz hasonlóan idén is összesítem, hogy milyen élmények értek könyves, filmes és sorozatos szempontból. Vágjunk is bele!

Könyvek

Ebben az évben csupán két új kötettel bővült kicsiny könyvtáram, mindkettőt ajándékba kaptam. Az egyik Váradi Júlia Saul útja című könyve, a másik pedig Gideon Greif Könnyek nélkül sírtunk című írása. Mindkét könyv a Saul fia című film hatalmas sikerét követően jelent meg; előbbi a film készítőivel készült interjúkat tartalmazza, utóbbi a film történetének egyik fő forrása, hiszen egykori auschwitzi Sonderkommandósok visszaemlékezéseit gyűjti össze egy kötetbe. A Saul útját már nyáron olvastam, s nagyon tetszett, így meg is választottam az év legjobb olvasmányélményének. A Könnyek nélkül sírtunkat most karácsonyra kaptam, így annak az elolvasása 2017-re marad, de mindenképpen készül majd róla bejegyzés, úgyhogy tudni fogjátok, az a könyv milyen hatással volt rám.
Az év legrosszabb olvasmányélményének a szintén nyáron elolvasott Vérbe öltözött Annát választottam, amit Kendare Blake írt. Unalmas és kiakasztó könyv volt, az egyik legbizarrabb szerelmi szállal, amit valaha láttam. Szerencsére azonban inkább pozitív csalódások értek az olvasmányaim terén. Egy kedves barátnőmnek köszönhetően megismerkedtem Rebecca Donovan Csak lélegezz! trilógiájával, amiből sok mindent tanultam a kitartásról és a szerelem erejéről, illetve jó pár remek ifjúsági könyvvel is találkoztam, amikből az önbizalomról, a barátság fontosságáról és az elfogadásról tudtam meg megszívlelendő dolgokat (nem linkelgetem be őket külön, de az összes idei olvasásomról írtam blogbejegyzést, szóval nyugodtan szemezgessetek közülük).
Már említettem pár bejegyzésemben, hogy évek óta fent vagyok a moly.hu oldalon. Az oldal év végi összesítője szerint mindössze 26 db könyvet olvastam el 2016-ban, ami - tekintve, hogy mekkora könyvmoly vagyok – hatalmas csalódás. Jövő évben szeretném bőven túlszárnyalni ezt a számot, és remélhetőleg sikeresen elkerülöm a ponyván és felháborítóan rosszul megírt könyveket.

Filmek

Filmes szempontból remek volt ez az év. Az év egyik legnagyobb filmes élménye számomra a Saul fia Golden Globe- és Oscar-díja volt, valamint a zajos nemzetközi és hazai siker. Felejthetetlen élmény marad számomra az a február 29-ei hajnal, amikor némi ropogtatnivaló és üdítő társaságában végigültem az Oscar-gála élő közvetítését, és valamikor hajnali negyed öt körül végignézhettem, ahogy Nemes Jeles László, a film rendezője felsétál a színpadra, és átveszi a Legjobb idegennyelvű filmért járó Oscar-díjat.
13 alkalommal sikerült eljutnom moziba, ami nagy előrelépés a tavalyi 10 alkalomhoz képest. Voltak hirtelen ötlettől vezérelt mozizásaim, amik szerencsére rendre jól sültek el, és voltak mozizások, amiket évek óta terveztem és vártam. Legjobb mozis élményemnek egyértelműen az Amerika Kapitány: Polgárháború című filmet jelölném meg, mert fantasztikusan remekbeszabott filmről beszélünk, ami látványos, szórakoztató és jól kezeli a karaktereit is. Legrosszabb mozis élménynek pedig A beavatott-sorozat: A hűséges című filmet mondanám, mivel teljes mértékben alulmúlta az elvárásaimat, az előző rész látványossága, izgalma hiányzott belőle, és ha nem lett volna benne egy rakás tehetséges fiatal színész (köztük Miles Teller), akkor nagyon lepontoztam volna értékeléskor. Azóta kiderült, hogy a film bukása miatt a stúdió nem mozikban szeretné bemutatni a folytatást, hanem a televízióban, és valamilyen szintű előzménysorozatot is készítene a franchise-hoz, a színészek azonban egytől egyig azt nyilatkozták, hogy nekik erről a változtatásról nem mondtak semmit a stúdiónál, és ők semmiképpen nem szeretnének a tv-s verzióban részt vállalni. Megértem őket, ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy ennek a filmsorozatnak ilyen dicstelen módon kell véget érnie.
Ami a jövő évet illeti, várhatóan rengeteget fogok a moziban ülni, ugyanis alakulóban van egy jövő évre szóló tervezetem azzal kapcsolatban, hogy melyik filmeket fogom tutira moziban megnézni (khm… Spider-man: Homecoming… Dunkirk… és társai).
Tavalyhoz hasonlóan ezúttal is készítettem egy tízes listát a 2016-ban látott filmek legjobbjaiból és legrosszabbjaiból. A listán szerepelnek olyan filmek, amikről nem készültek blogbejegyzések, mivel nem moziban tekintettem meg őket, de a snitt.hu oldalon (ami a moly.hu filmes és sorozatos verziója) az összes 2016-ben megnézett filmről írtam értékelést, ott mindent megtalálhattok.

TOP 10 legjobb film 2016                                           TOP 10 legrosszabb film 2016

1. Amerika Kapitány: Polgárháború                              1. Az anomália

2. A szoba                                                                       2. A kék szoba

3. Átmeneti állomás                                                        3. Argo 2

4. Legendás állatok és megfigyelésük                            4. Cabin Fever (2015)

5. Doctor Strange                                                           5. Poltergeist - Kopogó szellem (2015)

6. Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni                          6. Sinister 2 - Az átkozott ház

7. Deadpool                                                                     7. A Dicső 39

8. A kis herceg                                                                 8. A fekete ötven árnyalata

9. Zootropolis - Állati nagy balhé                                   9. Gyilkos ösztön

10. Steve Jobs                                                                 10. Amikor kialszik a fény

Sorozatok

Párszor kitértem már rá, hogy a blogom egyik nagy gyengesége, hogy hiába van benne a bemutatkozásban, hogy sorozatokkal is foglalkozik, eddig csupán két hosszabb bejegyzést szenteltem az általam nézett sorozatoknak (amiben egyébként állt be némi változás azóta), valamint egy vagy két Információmorzsák rovatban utaltam csak rájuk, amikor éppen érkezett előzetes az aktuális évadhoz.

Ahogy tavaly is, idén is az egyik legfőbb célkitűzésem a blogom kapcsán, hogy jövőre több és változatosabb témájú bejegyzéseket írjak, és szenteljek több figyelmet a sorozatoknak (egy csomó van, ami nagyon megérdemli).
Úgyhogy ezt a bekezdést vegyétek valamiféle hiánypótlónak. Idén sorozatos fronton történt sok jó és rossz dolog is. Júniusban sokként ért, hogy három remek évad után abbahagyják a Londoni rémtörténetek (Penny Dreadful) című sorozatot, ami egyrészt nagy kiszúrás volt a rajongókkal szemben, hogy a szezonzáró előtt pár héttel értesültek erről a hírről, másrészt pedig kiszúrás volt a sorozat karaktereivel és történeteivel szemben, mert rengeteg potenciál volt még bennük. Még korábban, valamikor május környékén bejelentették, hogy a Carter ügynök (Agent Carter) című minisorozatot is kaszálják az alacsony nézettség miatt. A Marveles kötődése, a női egyenjogúság hangsúlyozása és a csodálatos színészgárdája miatt ezt a sorozatot is nagyon fogom hiányolni.
Szerencsére így sem kell aggódnom, hogy nem tudok mit nézni, ugyanis februárban elindult az American Crime Story című antológiasorozat, amit az a Ryan Murphy talált ki, akinek az American Horror Story-t is köszönhetjük. A sorozat célja, hogy különböző híressé vált bűneseteket dolgoz fel, az első évadban rögtön O. J. Simpson ügyét mutatták be, amivel hangos kritikai sikert arattak, az Emmyn rengeteg díjat zsebeltek be, és a Golden Globe-on is nagy esélyük van a többszörös győzelemre. Maga a sorozat engem teljesen lenyűgözött, holott nem igazán érdeklődöm a téma iránt, de a rendezés, a forgatókönyv és a jól összeválogatott szereplőgárda olyan tökéletes egységgé állt össze, hogy öröm volt végignézni a tíz epizódot. A második évad a Katrina hurrikán utóhatásairól fog szólni, és valamikor 2017-ben fog bemutatásra kerülni.
A másik idei újoncom valójában nem is újonc, mivel 2011-ben kezdődött, de én csak most nyáron ismerkedtem meg vele közelebbről és pillanatokon belül szerelembe is estem vele. A Farkasbőrben (Teen Wolf) című sorozatról van szó, amivel csak egy a gond: a készítők a nyári San Franciscó-i Comic Conon jelentették be, hogy az idén novemberben induló hatodik évad lesz az utolsó. Annyira bánt, hogy éppen hogy beleszerettem a sorozatba, máris elkaszálják… A sorozat egyébként egy Beacon Hills nevű városkában játszódik, ahol állandóan valami természetfelettivel találják szembe magukat az ott élő tinik, akik között szintén találunk természetfeletti lényeket (örömteli újítás, hogy vámpír egyáltalán nincs a sorozatban).
A sorozatos jövő eléggé ellentmondásosnak tűnik: van egy sorozatom, ami mostanában nagyon gyengélkedik, lehet, hogy az évad végén kaszálom, két sorozatról biztosan tudom, hogy jövőre véget ér, de három potenciális új jelölt is érkezik 2017-ben. Egyrészt Ryan Murphy elindít egy újabb antológiasorozatot Feud címmel, és az első évad két hírhedten rivális színésznőről, Joan Crawfordról és Bette Davisról fog szólni. Készül egy sorozat Time After Time címen, amiben H. G. Wells író épít egy időgépet, de egy tolvaj ellopja, és előreutazik vele a mostani jövőbe. Wells utánamegy, hogy elkapja, és ebből persze bőven kerekedik majd kalamajka. A harmadik sorozat a Midnight, Texas címet viseli, és a True Bloodot író Charlaine Harris másik könyvsorozatából készül. A True Blood sorozatverzióját imádtam, ezért gondoltam, hogy belevágok ebbe a hozzá nagyon hasonlító sorozatba.

Ez lenne az év végi összesítőm 2016-ot illetően. Voltak jó és rossz élményeim mindegyik kategóriában, de alapvetően pozitívan tekintek vissza erre az évre, mert rengeteg új és érdekes dologgal ismerkedtem meg, és annak örülök a leginkább, hogy a mozizásaimat általában véve sikerült jól megválasztanom. A jövőt illetően tényleg megpróbálok többet blogolni, és más témákat is érinteni a könyveken és a filmeken kívül. Remélem, jövőre talán az olvasóim száma is növekedni fog, akik pedig időnként (vagy viszonylag rendszeresen) követik a bejegyzéseimet, ők továbbra is maradnak hűséges olvasóim. Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek!