Könyvkritika: Gina French - Andrew Crofts - Testemen keresztül

Tavaly ősszel a pécsi Tudásközpontban könyvcsere programot hirdettek meg, aminek keretén belül elvihetted megunt, nem használt, esetleg több példányos könyveidet, és a helyszínen található választékból kereshettél magadnak más könyveket azokért cserébe, amiket bevittél. Így találtam rá erre a könyvre, a hátoldalán lévő leírás megfogott, pedig a téma, amit boncolgat, eddig nem tartozott különösebben az érdeklődési körömbe. Lássuk hát, miről is szól a Testemen keresztül!
Gina egy filippínó származású lány, aki épp börtönben ül férje meggyilkolásáért, s a magány készteti arra, hogy leírja, elmesélje élete történetét, azt, hogy hogyan jutott el idáig. Feltárul előttünk a nehéz körülmények között leélt gyermekkor, az első félresikerült házassága, a manilai táncosnői karrierje, megismerkedése Paullal, akinek meggyilkolásáért a börtönbe került. Paul ugyanis a házasságuk nagy részében folyamatosan bántalmazta Ginát és közös kisfiukat, Michaelt is. A nő egyik éjjel nem bírta tovább és leszúrta a férfit. A könyv azonban happy enddel ér véget: megtudhatjuk, hogy Gina végül felfüggesztett börtönbüntetést kapott tettéért, s ismét férjnél van, akivel boldogan élnek Angliában.
Ahogy már utaltam rá, eddig még nem olvastam bántalmazott nőkről szóló könyveket, olyat pláne nem, ami E/1. személyben meséli el a vele történt dolgokat. Nem tudtam, mire számítsak, teljesen ismeretlenül ugrottam fejest a műfajba. De ez a könyv sajnos nem győzött meg arról, hogy mélyebben beleássam magam ebbe a témába. Azt vártam ugyanis, hogy egy kíméletlenül kitárulkozó vallomást olvashatok majd, ahol az érzelmeiről és a mélyebb gondolatairól is tudomást szerezhetek. Sajnos azonban inkább csak egy élettörténet bemutatását láttam, s azt nem állítom ugyan, hogy a lány soha nem írt az érzéseiről, valamiért mégis távolságtartónak tűnt, s sokszor csak pár mondatban számolt be arról, mit is gondolt az adott szituációban. Amikor Paul bántalmazásairól beszélt, és arról, hogy egy idegen országban fogalma sem volt, kihez fordulhatott volna, és félt, hogy mi lesz a kisfiával, azoknál a részeknél éreztem azt, hogy végre megnyílt, és őszintén beszélt az érzelmeiről. A könyv vége viszont elég összecsapott lett. A gyilkosság után történtekről csupán három rövid fejezetben számolt be, a bírósági procedúráról se beszélt túl sokat, jelenlegi férjével való megismerkedését is nagyjából fél oldalban elintézte, s önmagában az egész könyv olyan befejezetlen, lezáratlan lett. Persze lehet azt mondani, hogy Gina története még nem ért véget, hiszen jelenleg is boldogan él a férjével, de ennek a történetnek, amit itt elmesélt nekünk, annak elvileg vége van, szóval szerintem kellett volna ide egy rendes befejezés.
Összességében tehát azt tudom elmondani, hogy nem tetszett túlságosan a könyv. Távolságtartó, maga az író is kívülállónak tűnik a saját történetében, s mivel alig beszél az érzéseiről, így az olvasó részéről az együtt érzés és az empátia sem alakul ki teljes mértékben. Egyetlen pozitívumának a témáját tudnám megjelölni, hiszen ez egy napjainkban is jelen lévő probléma, ami ellen mindenféle lehetséges eszközzel fel kell lépni, az áldozatoknak pedig segítő kezet kell nyújtani. Ha érdeklődsz a téma iránt, akkor sem feltétlenül ajánlanám, hogy ezzel a könyvvel kezd a témával való ismerkedést, mert ebből sok mindent nem lehet megtudni arról, mit is érez igazából egy bántalmazott nő.


Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Egyrészt a téma komolysága miatt, másrészt az igazi érzelmi bevonódás hiánya miatt ezúttal nem tudok egy jelenetet sem kiemelni a könyvből.