Filmkritika: Saul fia

A legutóbbi Információmorzsák között már tettem említést erről a filmről, és kedden megadatott a lehetőség, hogy elmenjek moziba, és megnézzem. Következzen hát a kritikám a Saul fia című filmről!
A film 1944-ben, az auschwitzi haláltáborban játszódik, főszereplője Saul, akinek a Sonderkommando tagjaként minden nap az a feladat jut, hogy az érkező transzportokból a gázkamrába vezesse az embereket, majd pedig takarítson el utánuk és égesse el a holttesteiket. Egyik nap azonban Saul az egyik holttestben a fiát véli felismerni, és onnantól egyetlen célja lesz: keresni egy rabbit, s rendes zsidó szokás szerint eltemetni a fiút. A rabbi keresése közben pedig a titokban előkészülődő táborlázadásba is belekeveredik...
Mit is lehetne mondani erről a filmről? Szavakkal nehéz leírni az általa kiváltott érzelmeket, hiszen már maga a téma sem egy egyszerű dolog. A rendező azonban remekül nyúlt hozzá, és egy megrázó, de ugyanakkor gyönyörű alkotást hozott létre. A kamera végig Saullal tart, mi is csak azt látjuk, halljuk, amit ő is érzékel, s pont ebben rejlik a film újszerűsége. Nem tolja az arcunkba a táborok borzalmait, de nem is fordul el tőlük teljesen, hanem a kettő közötti határon egyensúlyozva tár a nézője elé egy teljesen új látásmódot. Épp ezért a Saul fia vizuális és audiális módon hat leginkább: homályosan, a távolban vagy a kamera látószögének szélén látjuk a holttesteket, a gázkamrából halljuk az emberek sikoltásait, és a transzportok kétségbeesett hangjai mellett sem mehetünk el észrevétlenül. Röviden szeretném még megemlíteni a címszereplőt alakító Röhrig Gézát, aki amatőr színész létére bámulatos teljesítményt nyújt. A film során sokszor éreztem azt, hogy ő nem Röhrig Géza, ahogy éppen szerepet játszik, hanem ő maga Saul. Az arca, a hanghordozása mindent elárul a karakteréről, remek választás volt erre a szerepre!
Szeretnék még többet írni, de nem tudok. Viszont van egy nagyon jó tanácsom mindenkinek: nézze meg ezt a filmet! Nem lesz egy vidám kikapcsolódás, némelyik jelenet napokig megragad az ember agyában, de ettől függetlenül el kell menni, meg kell nézni, mert a világnak látnia kell, mi zajlott hetven évvel ezelőtt azokban a koncentrációs táborokban. És igen, lehetne mondani, hogy ha egy holokausztfilmet láttunk, az összeset láttuk, de ez nem igaz, mert mindegyik más módon közelíti meg a témát, és ahogy a Saul fia megközelíti, illetve amiről ténylegesen szól, még nem nagyon fordult elő korábbi holokausztfilmekben. Nemrégiben olvastam egy interjút a film egyik alkotójával, de sajnos már nem emlékszem, kivel, és abban azt nyilatkozta, hogy a hivatalos adatok szerint 100-200 ezer gyerek pusztult el a holokauszt alatt, és ha legalább ennyien elmennek megnézni a filmet, akkor ezáltal azoknak a gyerekeknek az emléke is fennmarad az emlékezés által. Csak csatlakozni tudok ehhez a felszólításhoz: menjetek el, nézzétek meg ezt a filmet, és közben emlékezzetek az áldozatokra!

Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A tábor borzalmas "mindennapjait".
  - Saul arcát.
  - A film végét. Te hogy értelmeznéd?


Saul fia
színes, magyarul beszélő, 107 perc
Rendező: Nemes Jeles László
Szereplők: Röhrig Géza, Molnár Levente, Zsótér Sándor, Jakab Juli