Egy rövid történettel kezdenék, mielőtt belemerülnénk a könyv mélyebb elemzésébe. Van egy remek kis könyves oldal, a moly.hu, aminek már másfél éve boldog felhasználója vagyok. Aki nem ismerné, annak röviden elmesélem, mire is jó ez az oldal: olvashatsz, értékelhetsz, adhatsz-vehetsz könyveket, részt vehetsz könyvekkel kapcsolatos kihívásokon (amiket, ha teljesítesz, kapsz érte szép, virtuális plecsnit) és még sok-sok csudajó dolgot lehet ezen a honlapon csinálni, melegen ajánlom azoknak, akik még nem ismerik, tegyenek vele egy próbát, nem bánják meg!
Szóval, van ez a moly.hu; itt ugyanúgy szerezhetsz ismerősöket, mint Facebook-on, Twitteren, egyéb közösségi oldalakon. Nekem (egyelőre) nincs sok ismerősöm, de akik vannak, őket legalább személyesen ismerem (jó, ez nem teljesen igaz, de most ebbe ne menjünk bele). Az ismerőseid olvasásait, értékeléseit, egyéb dolgait itt is úgy látod, mint Facebook-on a bejegyzésket. Így történt meg, hogy még májusban elolvastam egyik ismerősöm ezen az oldalon írt értékelését a ma tárgyalandó műről, s így jöttem rá, hogy a Robert Galbraith bizony írói álnév, és nem más rejtőzik mögötte, mint kedvenc írónőm, J.K. Rowling. Kicsit utánaolvastam a történetnek, és első ránézésre egy egyszerű kriminek tűnt, márpedig én nagyon szeretem a krimiket, s ezért úgy döntöttem, felkerül az "elolvasandó könyvek" listámra. Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a fentebb megemlített ismerős kölcsönadta a saját könyvét, így nem kellett hónapokig várnom a könyvtári előjegyzésre.
Térjünk is rá a könyvre! A történet Angliában játszódik (hol máshol?), és a középpontban egy fiatal modell halála áll. Halálának körülményei nem tisztázottak, ezért bátyja felbéreli Cormoran Strike magánnyomozót, hogy derítse ki, mi történt valójában a fiatal nővel. Úgy álltam neki az olvasásnak, hogy ez a sztori lesz végig a középpontban, s a végén egy meglepő csavarral rájövünk, ki a gyilkos. Nos, nem ez történt. A Kakukkszó ugyanis több, mint egy krimi. Nem tudnám pontosan körbehatárolni, hogy szerintem milyen műfajba tartozik, de a lényeg, hogy a nyomozáson kívül az egyes szereplőire és személyes történetükre is nagy hangsúlyt helyez. Itt van mindjárt Cormoran Strike, a háborús hős, féllábú, kissé mogorva detektív, aki nem mellesleg egy híres rockzenész törvényen kívüli fia. Az elején nehezen szokta meg, de a végére egészen megkedveltem a nyomozót, főleg a Robinnal való kapcsolata miatt is. Ha már Robin: a sztori elején ő a helyettes titkárnője Strike-nak, de olyannyira talpraesettnek, okosnak és találékonynak bizonyul, hogy Strike végül is felfogadja állandó munkaerőnek. Őt elég hamar megkedveltem, és valamiért mindig úgy képzeltem el magamban, hogy olyan, mint J.K. Rowling fiatalabb kiadásban. A nyomozás részleteibe és a gyilkos kilétébe nem akarok nagyon belemenni, olvassa el szépen mindenki a könyvet, hogy ezeket megtudhassa!
Két dologra térnék ki, amit én hibának éreztem ebben az egyébként felettébb izgalmas és szórakoztató könyvben: 1. Állandóan, mindig, mindent az interneten keresnek meg. Oké, rendben, a net világában élünk, de én azt gondoltam, egy magánnyomozó tud más eszközökkel is információt szerezni. (Mellesleg kiderül a könyvben, hogy tud, de akkor is túlzásnak gondolom ezt a rengeteg Wikipedia meg Google-keresést.) 2. Amikor lehull a lepel, és kiderül, ki az elkövető, hát akkor én... hogy is mondjam, csalódtam. Azt hittem, kicsit csavarosabb lesz. Nem azért hogy fényezzem magam, de valahol a könyv felénél már volt egy megérzésem, hogy talán ő lesz az. És örültem volna, ha tévedek, mert én azt szeretem a krimikben, hogy sose jövök rá semmire és az utolsó oldal elolvasása után még percekig bámulok magam elé, s közben arra gondolok, hogy hogyan nem jöttem rá a gyilkos kilétére.
Összegezzünk! Szórakoztató, humoros olvasmány, hozza a tőle elvárható szintet, de kriminek egy kicsit egyszerűre sikerült. Ettől függetlenül bátorítok mindenkit, hogy ha teheti, olvassa el, mert érdemes! (és ezáltal is kiderülhet számára - ha eddig még nem tudta volna - hogy J.K.Rowling nagyon tehetséges írónő, és ezzzel a könyvvel (plusz az Átmeneti üresedéssel) végképp bebizonyította, hogy tud ő remekműveket alkotni Harry Potter varázslatos történetének lezárulása után is.)
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Strike és Robin kapcsolata.
- Strike néhol pofátlanul szellemes humorát.
- Miért is Kakukkszó a cím.
(Megjegyzés: Amint látható, a könyveket más rendszer szerint értékelem, mint a filmeket. Ez azért van, mert molyon csillagozni lehet 1-től 5-ig, és a blogos könyvértékelésnél is jobban rááll erre az agyam. A filmek azért százalékosak, mert kedvenc filmes magazinom, a VOX mozimagazin is százalékban szokott értékelni, és a filmértékeléseimhez azt a rendszert vettem át. Igen, tudom, bonyolult ember vagyok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése